9.rész

-Öhm..Bocs. - mondtam közömbösen és elhajoltam.

-Lol, én nem értelek téged.

-Csak hagyj békén! Mi nem jutott el ebből az agyadig? -  kezdtem ideges lenni.
-Az hogy az előbb megcsókolsz, utána pedig rámtámadsz hogy hagyjalak békén. Nálad ez hogy megy?
-Niall a rohadt életbe! Nem tudsz rólam semmit. Fogalmad sincs, hogy min mentem keresztül. Csak hagyj békén. Érted? Kérlek szépen. - mondtam s közben legördült az első könnycsepp az arcomon.
-Ne-ne kérlek ne sírj.. Fogalmad sincs mennyire fáj ezt látnom... És de igen tudom a történeted. Nagyon sajnálom ami veled történt, de..- nem tudta befejezni a mondandóját mert félbeszakítottam.
-Semmi de! Ha tudod akkor mit játszod itt a nagy herceget? Szerinted ennyi év szenvedés után egy hercegre van szükségem ami 17 évnyi sebet hirtelen begyógyít? Nagyon tévedsz. Most pedig húzzunk innen és részegedjünk le valami kurva nagy buliban. - mondtam és felényújtottam a kezemet amit  kézségesen elfogadott.
-Jó. De tudd, akkoris meg foglak puhítani, mert te is olyan vagy, hogy kívűl egy nagyon hideg, zord, érdes jégcsapnak mutatod magad, de belül akár egy szép virágszál. - fejezte be mondandóját én meg akkor tiszta szívemből olyan fantasztikusat nevettem.
-Aha, ha te mondod..- mondtam akadozó hangon, mert még mindig nevettem. - Na húzzunk!
*Tina szemszöge*
-Jó. Niall elhúzott, zsír. Úgyse fogja megtalálni. - pampogtam.
-Nyugi. Niall nagyon elszánt, ha meg akarja találni, meg is fogja találni. Amúgy hidd el nekem, Lola Niall mellett tuti biztonságban van és nem csinál semmi hülyeséget. - ölelt magához Zayn. Fú... De jó ezt kimondani. Wáááá Zayn Malik magához ölelt*o* Hát ez nagyon tetszik.. Meg kell még ugyan szokni, hogy lyen közelségben vagyok a férjeimmel, de nagyon nagyon megéri minden. Gondolkozásomból egy harsány nevetés ébresztett föl. Lola..mikor láttam hogy belépett azonnal a nyakába ugrottam.
-Te eszelős nőszemély!!!! Ne menj el dühösen egyedül sehova. Ki tudja mit fogsz művelni..
-Jó nyugodj mán' le asszony. A játszótéren voltam.

-Jó. Viszont akkor mostmár mehetünk bulizni szivi? - kérdeztem ellenállhatatlan mosollyal.
-Menjünk.. Részegedjünk le és csináljunk olyanokat amit később megbánunk. - örömködött. - Selyemhernyókáim, az jó ha kb egy másfél órá múlva ugyan itt találkozunk? - szólott Lol.
-Majd értetek megyünk. - mondta Liam.
-Rendben. - mondtam és sorjában megöleltem mindenkit.
*lö másfél órával később otthon*
-Na én kész vagyok. - mondtam. Egy lilás kékes szettet választottam.

-Tina.. rohadt jól nézel ki... Én maradtam a fekete szürke cuccaimnál. - mondta s közben pördült egyet Lol.

-Najó. Dögösek vagyunk! Tuti minden pasi csorgatni fogja utánunk a nyálát.. A lányok meg olyan irigyek lesznek hogy a One Directionnel megyünk. - vigyorogtam. Kb. 5 perccel később csöngettek. Lementem ajtót nyitni és mikor kinyitottam az ajtót a fiúk álla szabályosan leesett..
-Köszi ti is. - mondtam mosolyogva.
-Nagyon, nagyon, nagyon ja és nagyon jól nézel ki. - mondta Harry én meg persze elpirultam.
-Igen nagyon csinos vagy. - mondta Liam. Zayn meg csak legeltette rajtam a szemét.
-Öhm.. Zayn minden oké? Folyik a nyálad.. - mondta meghökkenve.
-*hörp* A-a-a-aha persze bocsi jól nézel ki. - mondta fülig vörösen.
-Köszönöm fiúk. - mondtam és beengedtem őket. Azonban egy valami feltűnt. Louis nincs itt. - Öhm srácok Louis hol van?
-Elment a csajáért. - mondta Zayn még mindig bámulva.
-Jaaaa. Eleanor. Persze gondolhattam volna.
*Niall szemszöge*
Lolt sehol se láttam tehát úgy voltam vele megkérdem. - Lol hol van?
-Itt vagyok. - mondta. Rögtön a hang irányába kaptam a fejem. Sétált lefele a lépcsőn s miközben egyre közelebb jött egyre többet láttam belőle. Gyönyörű. Semmilyen más szó nem jut eszembe csak az hogy gyönyörű. Ahogy simult a lábára a fekete csipkés harisnya, ahogy combközépig ért neki a ruhája, amilyen az arca, a dzsekije ahogy állt rajta és ahogy a fekete tűsarkú cipő kiemelte minden egyes gyönyörű vonását a lábán. Tökéletes.
*Lol szemszöge*
Le baktattam a lépcsőn és éreztem magamon mindenki tekintetét.
-Indulhatunk? - kérdeztem erőltetetten mosolyogva, választ a kérdésemre viszont nem kaptam. Mindenki csak nézett rám mint akik még nem láttak fehér embert. Úgy voltam vele hogy igen indulhatunk tehát nagy bámulások közepette kisétáltam a kocsimhoz és vártam hogy utánam jőjjenek. Be is következett, tehát indulhattunk bulizni!

8. rész

*Niall szemszöge*
Futottam. Fogalmam sincs hogy merre. Egyetlen egy célom volt, megtalálni Lolt. Elképzelésem sincs merre lehet. Kerestem a lakásán, néztem a London Eye-nál, felhívtam Tinát hogy nem ment-e vissza, de semmi. Senki nem látta. Kezdtem feladni. Szomorúan battyogtam London utcáin azon gondolkozva vajon hol lehet és azon imádkozva hogy ne tegyen semmi olyat amit még később megbán. Igazából fogalmam sincs hogy miért törődöm vele annyira. Nem is ismerem. Annyit tudok róla, hogy milyen volt a múltja. Azon kívül semmit sem tudok róla, mégis minden vágyam az hogy a karjaimban tartsam és elmondhassam neki hogy szeretem. Dehát..ez sohasem fog összejönni. Utál engem. Ezt minimum annyira nem értem, mint az hogy én hogy szerethetem őt mikor nem tudok róla semmit. Hiszen ő sem tud rólam semmit mégis utál. És nem csak engem, hanem az egész bandát. Gondolatmenetemből az ébresztett föl hogy megláttam. Megláttam őt egy elhagyott játszótéren. Sötétségben. Ott ült a hintában és zokogott. Nekem meg majd a szívem szakadt meg a látványtól. Oda rohantam hozzá és szorosan magamhoz szorítottam.
-Hagyj már békén. Mit nem értesz azon hogy nem vagyok rád kíváncsi? Miért nem tudsz végre békén hagyni? Eressz már el te seggfej. - kiabált. Mindezek ellenére szorosabban öleltem.
-Nem! Nem foglak elengedni. Tudom hogy pontosan most van a legnagyobb szükséged a szeretetre.. Nem foglak itt hagyni. - föl nézett rám, szipogott.. Nagyon fájt a látvány. Megtörölte a szemét majd rám nézett. Tekintetem az övébe fúrtam ő meg csak nézett rám. Könnyes szemekkel folyamatosan nézett. Emelte a kezét én meg azt hittem hogy meg akar megint pofozni, de nem tette. Rátette bársonyos kezét az arcomra. Megsimította majd közelebb hajolt. Az ajka a fülemhez ért.
-Köszönöm. - suttogta a fülembe. Kirázott a hideg. Selymes hangja kényeztetett. Ismét rám nézett gyönyörű kékeszöld szemeivel. És megint csak nézett. Fogalmam sem volt hogy mit kéne tennem. Szívem szerint megcsókoltam volna. Kezét arcomról a tarkómra tette. Közelebb húzott...
*Lola szemszöge*
Fogalmam sem volt miért teszem. De olyat éreztem amit még soha. Vágyat. Közelebb húztam magamhoz majd ajkaimat szorosan az övére tapasztottam.

7. rész

*Tina szemszöge*
-Öhm.. amúgy nem lenne kedved/kedvetek eljönni velünk egy buliba? - kérdezte Harry.
-Úristen! Dehogynem. Lol nem érdekel hogy utálod őket, de jössz. Leszarom nincs kifogás. - mondtam Lolnak.
-Lol? Én is így szólítottalak egyszer Lola. - mondta Niall.
-Hahah. De ő a barátnőm. Neki minden joga megvan rá. Te meg egy kis seggfej vagy. - vágta hozzá Lol.
-Lola! Állítsd le magad. - mondta Liam.
-Ok. Csá. Leléptem. Tina te menj bulizni ezzel az öt nem is tudom micsodával de rám ne számíts. Ismétlem csá! - mondta és elhúzott.
-Sajnálom hogy így viselkedik veletek. - mondtam.
-Áhh. Megszoktuk. Egy hárpia. Kit érdekel? - mondta Harry és átölelte a vállam. Azonnal ledobtam magamról a kezét és felcsattantam.
-Mi az hogy egy hárpia? Semmit se tudsz róla. Hogy mered hárpiának nevezni. Nem tudod miért ilyen.
-Nyugi Tina.. - ölelt meg megint. Kicsit lehiggadtam Harry érintésétől de ugyan akkor dühös is voltam rá hogy ilyet mert mondani a barátnőmre. - Akkor meséld el hogy mi történ vele.
-Ez egy nagyon hosszú történet. - mondtam.
-Nem baj. Mi szeretnénk tudni. - mondta Louis és Zayn egyszerre.
-Hát jó. Szóval az egész eleve azzal kezdődött hogy őt nem is akarták. A hülye anyja egy részeg drogos volt aki ott is hagyta őket szóval az apukája egyedül nevelte őt. De úgy kb. 5 éves korában kiderült hogy az apjának tüdő rákja van. Ebbe kb. egy fél évvel később bele is halt. Szóval úgy nézett ki hogy nincs senkije. Teljesen magába fordult. Az apja írt egy végrendelet amiben az áll hogy minden vagyonát ráhagyja. Azt követően hogy Lola megkapta ezt a levelet pár nappal később felbukkant a nénikéje. Lola tudta hogy csak a pénz kell neki, igazából esze ágában sincs vigyázni rá vagy esze ágában sincs szeretni. Neki csak a pénz kell. De mivel kiskórú ezért a nénikéje lett a gyámja. Azóta vele él. Hát röviden ennyi lenne. - meséltem el az egészet történetet.
-Úr Isten. Ez szörnyű. - reagált először is Liam.
-Akkor értem miért ilyen ellenséges. Uram atyám. Istenem de lelkiismeret furdalásom van hogy azt mondtam rá hogy hárpia. Bocsánatot kell kérnem tőle. - mondta Harry.
-Hát erre nem tudok mit reagálni. - mondta Zayn.
-Mindent értek. Senkisem érdemli azt meg amit átélt ez a szegény lány. Ezt egy felnőtnek is nehéz lenne feldolgozni. De ő. Ő 5 éves kora óta ezzel él. Ő egy igazi harcos. És erre én már tényleg nem tudok jobb szót. - mondta Louis.
-Megkeresem. Utána megyek. Beszélek vele. - idegeskedett Niall. - Kell valaki aki megérti akiek elmondhatja.. Muszáj utána mennem.
-Niall ne me... - nem tudtam befejezni a mondatot mert mielőtt végig mondtam volna felpattant és ki futott a pizzériából. Senkisem tudja hogy hova.. talán még ő se tudja. Csak futott. Remélem megtalálja. És sikerül beszélnie vele. Mert akinek igazán sikerülhet hogy megtöri Lola szívén a jeget az Niall.

6. rész

Az egész délutánunk arra ment el hogy Tina elmesélte milyen volt Amerikában. Elmesélte hogy milyen gyönyörű helyen laktak, hogy milyen szép napsütés volt mindig és hogy mennyire rossz most neki hogy London ilyen sötét és borús. Én ennek különösebben inkább örülök mert mint mondtam, én utálom a napot, a jó kedvet. Nekem semmi okom rá. Ezzel szemben viszont drága barátnőmnek minden oka megvan a boldogságra szóval neki ez rettenetes hogy itt folyton esik. Sokan kérdezték (tőle. Velem nem beszélnek az emberek, hála a jó égnek teszem hozzá) hogy hogy jövünk ki ilyen jól holott annyira különbözünk. Hát mindig is jó hatással volt rám ez a lány. Át ragadt rám mindig a jó kedve. Fogalmam sincs hogy csinálta de a jelenlétében nekem is mindig muszáj volt mosolyognom.
-Loooooooooooooooooooooool! - kiabált a barátnőm.
-Mivaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan már cseszd meg? - röhögtem. (ritka esemény)
-Úristen.. te.. te nevetsz!
-Na nem mondod bazd? - röhögtem ki megint.
-Jó van na. - tettetett szomorúságot.
-Na tezsvírem a lényeget. Szóval, mi van? - kérdeztem barátságosan.
-Mikor megyünk a pizzériába? - kérdezte csillogó szemekkel.
-Baszki.. Mennyi az idő??? - pánikoltam.
-7 óra.
-Úristen.. Siess hozd a cuccod.. késésben vagyunk. - visítoztam.
-Úristeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen*o* pár perc és találkozok a férjeimmel C: - visítozott.
-Úristeeeeeeeen.. pár perc és találkozok öt selyemhernyóval-.-
Erre a mondatomra Tina csak fintorgott egyet. Kb. 5 perc után el is tudtunk indulni. Úgy 10 perc késéssel oda is értünk a pizzériához. Kiszálltunk a kocsiból és láttam. Felismertem a kocsiját. Tudtam hogy itt van ez az seggfej. Már most fantasztikusan indul a dolog mert a barátnőm elkezdett vinnyogni hogy fényképezzem le a szőkének a kocsijával. Tipikus ő. Neki le sem lehetett vakarni a vigyort a képéről én meg olyan voltam mint egy élő halott. Tipikusan sápadt, szőke giga nagyra feketével kihúzott szemmel. Befejezte a visítozást megcsináltam a képet és futottunk be. Mikor beértünk már javában ment a fiúk műsora. A barátnőm itt megállt és nézte a koncertet. Én eközben sprinteltem be a főnökhöz.
-Lola. Késett. De mivel ez az első alkalom ezért eltekintek e mellet. Siessen mindjárt maga jön.
-Rendben. Köszönöm.
Készültem a műsoromra mert most egy teljesen más jellegű zenét fogok előadni. Ez kedves lesz. Barátságos. Mondjuk nem véletlen hisz a barátnőmnek küldöm. Lementek azok a bizar élőlények a színpadról (hála az égnek másik oldalt mentek le) és fölmentem.
-Jó estét mindenkinek! Ezt a dalt az én kedves barátnőmnek küldöm. Tina, fogadd szeretettel.
*taps,taps* És elkezdtem. Mikor befejeztem állva tapsolt mindenki és nekem egyből barátnőmre terelődött a figyelmem. Könnyezett. Intettem neki egyet. Mosolya kiszélesedett (cuki fogszabis) és elkezdett felém sprintelni. Fölért a színpadra és a nyakamba ugrott.(szó szerint.xd szóval nagyot estünk) Mindenki tapsolt és mi lementünk a színpadról.
*Tina szemszöge*
Mikor meghallottam az első hangokat már tudtam hogy melyik ez a dal. Még 8 évesen írta nekem. Olyan büszke voltam rá. Befejezte én meg egyenesen a nyakába ugrottam. Elég nagyot is estünk utána de no problem mert röhögésben törtünk ki. Lementünk a színpadról és bementünk az öltözőbe. Lehetne ennél még jobb ez a nap? Találkoztam a legjobb barátnőmmel, hozzáköltöztem, énekelt nekem egy dalt, fotózkodtam Niall kocsijával. És a válasz lehet. Teljes életnagyságban ott voltak. Mind az öten. Tökéletes külsővel. Szenzációs koncertet maguk után hagyva.
-Nagyon jó voltál Lola.- dicsérték Lolát.
-Jó jó ok. Ne jó pogizzatok. Nem érdekel. A lényeg hogy Tina nagy rajongótok. Vele legyetek "cukikák" ne velem.
-Szia Gyönyörűm! - szólalt meg Harry én meg profin vigyorogtam mint valami idióta.
-Öhmm.. Hello. - túrtam szégyenlősen a hajamba.
-Adsz Niall bácsinak egy ölelést?

 - pattant mellém Niall.

Megöleltem. Sőt még puszit is kaptam tőle. Asszem ma nem nagyon fogok aludni. Ahwwwww*o*

5. rész

Kicsörtettem a konyhából és egyenesen Niall irányába indultam.
-Niall, most azonnal húzz el innen! - kezdtem máris a kiakadást csakhogy arra nem számítottam hogy a kocsiban ott ülnek a többiek. - Ti is húzzátok el a csíkot innen amíg szépen mondom.
-Ja hogy nálad ez a kedves beszéd? Húzzunk innen Niall. Ez egy hisztis picsa. - mondta azt hiszem Harry.
- Idejössz a házam elé és még becsmérelsz is mellé? Hahaha ez azért elég vicces.
-Harry nyugi. Igazad van idő pocsékolás. Szia. - mondta Niall. Át adta nekem a kávét bepattant a kocsiba és elmentek.
Na jó ez azért már tényleg sok. Ide jön ez az öt selyemhernyó, az egyik kávét hoz nekem, a másik elkezdi mondani hogy egy hülye picsa vagyok, erre az aki kávét hozott meg sem szólal hanem elmegy.. Hát érdekes egy napnak nézek elébe.. Főleg úgy hogy este fellépés. Ezekkel. Megint. Hát ez egy élmény lesz. Visszamentem a házba elfeküdtem a kanapén és nekiálltam tévézni. Nagyjából szerintem kb. úgy tudtam ha egy 2 percet nyugodtan feküdni mert csöngetnek. Na gondolom magamban de jó már megint itt van ez a buzi. De nem. Oda megyek az ajtóhoz és ki lép be rajta? Az egyik kiskori barátőm. Akivel azért szakítottam meg a kapcsolatot mert elköltöztek. Ő volt az egyetlen barátnőm. És nagyon hiányzott. Nagyon rég láttam..de most örülök neki:)
-Szia Lola!:)
-Tina? Te vagy az?
-Igen.
-Úr isten. Te hogy? És hogy kerülsz ide? És honnan tudtad hogy itt lakom? És várj már, nem akarsz beljebb jönni?
-De persze ha beengedsz megyek én szívesen.
-Na akkor gyere! - mondtam neki miközben félreálltam az ajtó útjából. Tina beljebb lépett és megállt. - Öhm.. Miért álltál meg?
-Merre kell menni??
-Ohh.. vagy úgy. Egyenesen aztán fel a lépcsőn és balra a második ajtó. - igazítottam útba majd bezártam az ajtót. Szép komótosan mentem Tina után azon gondolkozva hogy, hogy kerül ide és honnan tudta hogy itt lakom. De ezt is mindjárt meg fogom tudni. Fölértem a szobámba bementem és látom hogy Tina semmit sem változott. Úgyan úgy otthon érzi magát. Levágta magát a fotelembe és tévézik. Nem csalódtam.
-Szóval Tina hogy kerülsz ide?
-Hát úgy volt hogy még két évig kint maradok a szüleimmel Amerikában de mivel betöltöttem a 18-at azt mondták hogy ha nem akarok kint maradni akkor nyugodtan hazajöhetek csak szerezzek szállást. Nos szállást már találtam. Egy elég lepukkant hotel szoba. De én tök jól el vagyok ott szóval jó az. És találkoztam a nénikéddel sétálás közben. És ő mondta hogy ha van kedvem valamikor ugorjak be.
-Uh..az igen..szóval az a némber még jót is tud velem tenni? Jó tudni. Amúgy meg ne szórakozz költözz ide! Úgyis régen találkoztunk már.. És olyan magányos voltam. Rossz kedvű ami persze most sem fog változni de talán egy kicsivel lehetnék én is boldogabb és nem csak idiótákkal lennék körülvéve mint például az a Niel gyerek..
-Mármint Niall? Niall a One Direction-ből? - akadt el a szava.
-Asszem az. Mit tudom én. - röhögtem el magam.
-Úristeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen!!!!!!!!!! - síkított mellettem.
-Ennyire örülsz hogy itt lakhatsz?
-Ö nem. Hanem Niall..az 1D-ből. Ismered őket? - visított tovább.
-Először is kapd be. - nevettem. - Másodszor is igen ismerem őket. Velük kell énekelnem. Sajnos. Utálom őket.
-Te megvesztél??? Hogy lehet őket utálni?
-Szivem én kit nem utálok? Most komolyan. - tettem fel eme csodálatos költői kérdést.
-Najó ez jogos.. És énekelni? Énekelsz? - csillant fel a szeme.
-Igen. Ma is lesz például fellépésem azzal az 5 bájgúnárral. - mondtam kellőképpen unottan. - Ha gondolod miután átcuccoltál hozzánk el is jöhetnél velem.
-Oké! Még szép hogy elmegyek de akkor siessünk kérlek...Gyorsan ide akarok költözni.. Na meg persze találkozni a férjeimmel. - visítozta miközben ugrált a szobámban. Ezt a jelenetet követően átöltöztem. Jó elegáns fekete szaggatott farmerba és egy mély kivágású pólóba egy szegecses bakanccsal. És elindultunk Tina hotel szobájához. Tina úgy nézett ki mellettem mint egy sétáló vattacukor. Haja eper koktél színű ehhez társult még a pink szoknya és cuki rózsaszín magassarkú ahogy ő mondaná. Hát igen ég és föld vagyunk de épp ezért imádjuk egymást. Elértünk a hotel szobához hívtunk egy taxit és kb. 2-3 fordulóval áthoztunk minden cuccot és immáron nálunk lakik az én egyetlen és egyben a legeslegjobb barátosném.

4.rész

Mikor hazaértem rossz érzés fogott el. Elgondolkodtatott amit ezek 5-en összehordtak. De komolyan. Elgondolkoztam. Attól még hogy rossz életem van (ez enyhe kifejezés) attól még nem feltétlenül kéne ilyennek lennem. Furcsa. Asszem nagyon önző ember lehetek. Nekem rossz és azért úgy vagyok vele hogy akkor másoknak is legyen az. Nemértem magam. Jót akarnak nekem. Lehetnének a barátaim de én köcsög vagyok. Nembaj. Nem érdekel. Nem kellenek barátok. Ők is csak itthagynának. Miközben ezen gondolkoztam elkezdtem énekelni. Befejeztem a dalt és úgy voltam vele hogy nekem mára ennyi szar dolog és ennyi gondolkozás elég volt. Elmentem fürdeni és lefeküdtem.
-Lol Kicsim.<3 Annyira szeretlek:) - mondta Niall.
-Mivan? Hogy kerülsz te ide? mi az isten? - kérdeztem.
-Ez csak egy álom.. Beleférkőzök az álmaidba..
*felriadás*
Mi a szar? Hogy kerül ez az álmomba. 0:00 van és én arra keltem hogy Niall benne van az álmomban. Nem is akárhogy. Hogy került ez oda? Mi a szar? Mind1. Nem érdekel Niall. Inkább alszom.
Reggel mikor fölébredtem elmentem a fürdőbe megcsináltam a szokásos teendőimet és mikor végeztem lementem reggelizni. Furcsa volt mert a reggelim ki volt rakva az asztalra de a nagynéném sehol. Csak egy kis lapocskát találtam. A kíváncsiságom miatt egyből el is olvastam.
"Kedves Lol!"
Na drágaságom hogy tetszett az álmod? Ugye milyen jó világ lenne így? Ha boldog lennél és hagynád hogy szeresselek? Hagyd az embereknek hogy szeressenek. Neked is szükséged van rá mint mindenki másnak a világon. UI.: Nézz ki az ablakon.
Odamentem az ablakhoz és ott állt. Már megint. Kávéval a kezében. Ha ezt is rámönti esküszöm kiherélem. De csak pár kérdésem van.
1. Honnan tudja ez az álmomat?
2. Honnan tudja hol lakom?
3. Hogy jutott be?
4. Miért nem tud békén hagyni?

3.rész

Befejeztem az éneklést és mikor jöttem volna le a lépcsőn Niall vagy ki a rák áhh mindegy istense tudja, nekem jött és leestem a lépcsőn.
-A halálom mostmár. Nem tudsz békén hagyni? - ordítottam.
-Bocs...
-Nem nem bocs. Mindig miattad van valami. Reggel leöntesz kávéval aztán elkezdesz ölelgetni mint egy idóta most meg lelöksz a lépcsőröl ami megjegyzem nagyon fáj és vérzik a térdem. - ordítottam még mindig és megint megpofoztam volna de ő elkapta a kezem magához rántott és megcsókolt. Azonnal ellöktem volna magamtól de szorosan fogta a kezem ezért nem maradt más választásom mint rátaposni a lábára.(#ilovetűsarkú) Rátapostam a lábára mire ő fájdalmasan felkiáltott.
-Normális vagy? - ordított ő is.
-Miért is? - vigyorogtam rá önelégülten.
-Én megcsókollak te meg beleszúrod azokat a sarkakat a lábamba?
-Ki kérte hogy csókolj meg? Nem tudom feltűnt-e de eléggé unszimpatikus vagy nekem barátom. - veregettem válba és röhögtem azon a fájdalmas arckifejezésen.
-Miért vagy ilyen gonosz?
-Nem tudsz rólam semmit. Nem tudod hogy miért vagyok ilyen. Semmitse tudsz. Attól még hogy neked ilyen habos babos dejó minden életed van nekem nincs. Én utálom az életemet utálom az embereket és utálom ha olyanok másznak rám akik kávéval öntenek le meg lelöknek a lépcsőn. Még mindig vérzik a térdem a rohadt életbe. - ordítottam.
-Tessék. - mutatott felém egy zsepit a göndör.
-Kösz. - vetettem oda neki.
-Lehetnél kicsit kedvesebb is velünk. Nem ártottunk neked semmit. - mondta a fekete hajú barna szemű srác.
-Ja ti lehet nem de ez a szőke ficsúr haverotok annál többet. És bocs de nem kérek a társaságotokból.
-Hahaha.. Pedig muszáj lesz, velünk dolgozol. - nevetett egy répát(?) rágcsáló srác.
-Hidd el ha tudom hogy itt ez a szőke meg a hülye haverjai. Igen ti. akkor tuti hogy nem ide jövök dolgozni..-mondtam és távozni akartam de egy majdnem kopasz barna szemű srác oda szólt.
-De nem is ismersz minket. - és azzal távoztak a teremből. Igen ők és nem én. Pedig én akartam. Hahh. Lehet jobb ez a nap?