8. rész

*Niall szemszöge*
Futottam. Fogalmam sincs hogy merre. Egyetlen egy célom volt, megtalálni Lolt. Elképzelésem sincs merre lehet. Kerestem a lakásán, néztem a London Eye-nál, felhívtam Tinát hogy nem ment-e vissza, de semmi. Senki nem látta. Kezdtem feladni. Szomorúan battyogtam London utcáin azon gondolkozva vajon hol lehet és azon imádkozva hogy ne tegyen semmi olyat amit még később megbán. Igazából fogalmam sincs hogy miért törődöm vele annyira. Nem is ismerem. Annyit tudok róla, hogy milyen volt a múltja. Azon kívül semmit sem tudok róla, mégis minden vágyam az hogy a karjaimban tartsam és elmondhassam neki hogy szeretem. Dehát..ez sohasem fog összejönni. Utál engem. Ezt minimum annyira nem értem, mint az hogy én hogy szerethetem őt mikor nem tudok róla semmit. Hiszen ő sem tud rólam semmit mégis utál. És nem csak engem, hanem az egész bandát. Gondolatmenetemből az ébresztett föl hogy megláttam. Megláttam őt egy elhagyott játszótéren. Sötétségben. Ott ült a hintában és zokogott. Nekem meg majd a szívem szakadt meg a látványtól. Oda rohantam hozzá és szorosan magamhoz szorítottam.
-Hagyj már békén. Mit nem értesz azon hogy nem vagyok rád kíváncsi? Miért nem tudsz végre békén hagyni? Eressz már el te seggfej. - kiabált. Mindezek ellenére szorosabban öleltem.
-Nem! Nem foglak elengedni. Tudom hogy pontosan most van a legnagyobb szükséged a szeretetre.. Nem foglak itt hagyni. - föl nézett rám, szipogott.. Nagyon fájt a látvány. Megtörölte a szemét majd rám nézett. Tekintetem az övébe fúrtam ő meg csak nézett rám. Könnyes szemekkel folyamatosan nézett. Emelte a kezét én meg azt hittem hogy meg akar megint pofozni, de nem tette. Rátette bársonyos kezét az arcomra. Megsimította majd közelebb hajolt. Az ajka a fülemhez ért.
-Köszönöm. - suttogta a fülembe. Kirázott a hideg. Selymes hangja kényeztetett. Ismét rám nézett gyönyörű kékeszöld szemeivel. És megint csak nézett. Fogalmam sem volt hogy mit kéne tennem. Szívem szerint megcsókoltam volna. Kezét arcomról a tarkómra tette. Közelebb húzott...
*Lola szemszöge*
Fogalmam sem volt miért teszem. De olyat éreztem amit még soha. Vágyat. Közelebb húztam magamhoz majd ajkaimat szorosan az övére tapasztottam.

7. rész

*Tina szemszöge*
-Öhm.. amúgy nem lenne kedved/kedvetek eljönni velünk egy buliba? - kérdezte Harry.
-Úristen! Dehogynem. Lol nem érdekel hogy utálod őket, de jössz. Leszarom nincs kifogás. - mondtam Lolnak.
-Lol? Én is így szólítottalak egyszer Lola. - mondta Niall.
-Hahah. De ő a barátnőm. Neki minden joga megvan rá. Te meg egy kis seggfej vagy. - vágta hozzá Lol.
-Lola! Állítsd le magad. - mondta Liam.
-Ok. Csá. Leléptem. Tina te menj bulizni ezzel az öt nem is tudom micsodával de rám ne számíts. Ismétlem csá! - mondta és elhúzott.
-Sajnálom hogy így viselkedik veletek. - mondtam.
-Áhh. Megszoktuk. Egy hárpia. Kit érdekel? - mondta Harry és átölelte a vállam. Azonnal ledobtam magamról a kezét és felcsattantam.
-Mi az hogy egy hárpia? Semmit se tudsz róla. Hogy mered hárpiának nevezni. Nem tudod miért ilyen.
-Nyugi Tina.. - ölelt meg megint. Kicsit lehiggadtam Harry érintésétől de ugyan akkor dühös is voltam rá hogy ilyet mert mondani a barátnőmre. - Akkor meséld el hogy mi történ vele.
-Ez egy nagyon hosszú történet. - mondtam.
-Nem baj. Mi szeretnénk tudni. - mondta Louis és Zayn egyszerre.
-Hát jó. Szóval az egész eleve azzal kezdődött hogy őt nem is akarták. A hülye anyja egy részeg drogos volt aki ott is hagyta őket szóval az apukája egyedül nevelte őt. De úgy kb. 5 éves korában kiderült hogy az apjának tüdő rákja van. Ebbe kb. egy fél évvel később bele is halt. Szóval úgy nézett ki hogy nincs senkije. Teljesen magába fordult. Az apja írt egy végrendelet amiben az áll hogy minden vagyonát ráhagyja. Azt követően hogy Lola megkapta ezt a levelet pár nappal később felbukkant a nénikéje. Lola tudta hogy csak a pénz kell neki, igazából esze ágában sincs vigyázni rá vagy esze ágában sincs szeretni. Neki csak a pénz kell. De mivel kiskórú ezért a nénikéje lett a gyámja. Azóta vele él. Hát röviden ennyi lenne. - meséltem el az egészet történetet.
-Úr Isten. Ez szörnyű. - reagált először is Liam.
-Akkor értem miért ilyen ellenséges. Uram atyám. Istenem de lelkiismeret furdalásom van hogy azt mondtam rá hogy hárpia. Bocsánatot kell kérnem tőle. - mondta Harry.
-Hát erre nem tudok mit reagálni. - mondta Zayn.
-Mindent értek. Senkisem érdemli azt meg amit átélt ez a szegény lány. Ezt egy felnőtnek is nehéz lenne feldolgozni. De ő. Ő 5 éves kora óta ezzel él. Ő egy igazi harcos. És erre én már tényleg nem tudok jobb szót. - mondta Louis.
-Megkeresem. Utána megyek. Beszélek vele. - idegeskedett Niall. - Kell valaki aki megérti akiek elmondhatja.. Muszáj utána mennem.
-Niall ne me... - nem tudtam befejezni a mondatot mert mielőtt végig mondtam volna felpattant és ki futott a pizzériából. Senkisem tudja hogy hova.. talán még ő se tudja. Csak futott. Remélem megtalálja. És sikerül beszélnie vele. Mert akinek igazán sikerülhet hogy megtöri Lola szívén a jeget az Niall.

6. rész

Az egész délutánunk arra ment el hogy Tina elmesélte milyen volt Amerikában. Elmesélte hogy milyen gyönyörű helyen laktak, hogy milyen szép napsütés volt mindig és hogy mennyire rossz most neki hogy London ilyen sötét és borús. Én ennek különösebben inkább örülök mert mint mondtam, én utálom a napot, a jó kedvet. Nekem semmi okom rá. Ezzel szemben viszont drága barátnőmnek minden oka megvan a boldogságra szóval neki ez rettenetes hogy itt folyton esik. Sokan kérdezték (tőle. Velem nem beszélnek az emberek, hála a jó égnek teszem hozzá) hogy hogy jövünk ki ilyen jól holott annyira különbözünk. Hát mindig is jó hatással volt rám ez a lány. Át ragadt rám mindig a jó kedve. Fogalmam sincs hogy csinálta de a jelenlétében nekem is mindig muszáj volt mosolyognom.
-Loooooooooooooooooooooool! - kiabált a barátnőm.
-Mivaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan már cseszd meg? - röhögtem. (ritka esemény)
-Úristen.. te.. te nevetsz!
-Na nem mondod bazd? - röhögtem ki megint.
-Jó van na. - tettetett szomorúságot.
-Na tezsvírem a lényeget. Szóval, mi van? - kérdeztem barátságosan.
-Mikor megyünk a pizzériába? - kérdezte csillogó szemekkel.
-Baszki.. Mennyi az idő??? - pánikoltam.
-7 óra.
-Úristen.. Siess hozd a cuccod.. késésben vagyunk. - visítoztam.
-Úristeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen*o* pár perc és találkozok a férjeimmel C: - visítozott.
-Úristeeeeeeeen.. pár perc és találkozok öt selyemhernyóval-.-
Erre a mondatomra Tina csak fintorgott egyet. Kb. 5 perc után el is tudtunk indulni. Úgy 10 perc késéssel oda is értünk a pizzériához. Kiszálltunk a kocsiból és láttam. Felismertem a kocsiját. Tudtam hogy itt van ez az seggfej. Már most fantasztikusan indul a dolog mert a barátnőm elkezdett vinnyogni hogy fényképezzem le a szőkének a kocsijával. Tipikus ő. Neki le sem lehetett vakarni a vigyort a képéről én meg olyan voltam mint egy élő halott. Tipikusan sápadt, szőke giga nagyra feketével kihúzott szemmel. Befejezte a visítozást megcsináltam a képet és futottunk be. Mikor beértünk már javában ment a fiúk műsora. A barátnőm itt megállt és nézte a koncertet. Én eközben sprinteltem be a főnökhöz.
-Lola. Késett. De mivel ez az első alkalom ezért eltekintek e mellet. Siessen mindjárt maga jön.
-Rendben. Köszönöm.
Készültem a műsoromra mert most egy teljesen más jellegű zenét fogok előadni. Ez kedves lesz. Barátságos. Mondjuk nem véletlen hisz a barátnőmnek küldöm. Lementek azok a bizar élőlények a színpadról (hála az égnek másik oldalt mentek le) és fölmentem.
-Jó estét mindenkinek! Ezt a dalt az én kedves barátnőmnek küldöm. Tina, fogadd szeretettel.
*taps,taps* És elkezdtem. Mikor befejeztem állva tapsolt mindenki és nekem egyből barátnőmre terelődött a figyelmem. Könnyezett. Intettem neki egyet. Mosolya kiszélesedett (cuki fogszabis) és elkezdett felém sprintelni. Fölért a színpadra és a nyakamba ugrott.(szó szerint.xd szóval nagyot estünk) Mindenki tapsolt és mi lementünk a színpadról.
*Tina szemszöge*
Mikor meghallottam az első hangokat már tudtam hogy melyik ez a dal. Még 8 évesen írta nekem. Olyan büszke voltam rá. Befejezte én meg egyenesen a nyakába ugrottam. Elég nagyot is estünk utána de no problem mert röhögésben törtünk ki. Lementünk a színpadról és bementünk az öltözőbe. Lehetne ennél még jobb ez a nap? Találkoztam a legjobb barátnőmmel, hozzáköltöztem, énekelt nekem egy dalt, fotózkodtam Niall kocsijával. És a válasz lehet. Teljes életnagyságban ott voltak. Mind az öten. Tökéletes külsővel. Szenzációs koncertet maguk után hagyva.
-Nagyon jó voltál Lola.- dicsérték Lolát.
-Jó jó ok. Ne jó pogizzatok. Nem érdekel. A lényeg hogy Tina nagy rajongótok. Vele legyetek "cukikák" ne velem.
-Szia Gyönyörűm! - szólalt meg Harry én meg profin vigyorogtam mint valami idióta.
-Öhmm.. Hello. - túrtam szégyenlősen a hajamba.
-Adsz Niall bácsinak egy ölelést?

 - pattant mellém Niall.

Megöleltem. Sőt még puszit is kaptam tőle. Asszem ma nem nagyon fogok aludni. Ahwwwww*o*

5. rész

Kicsörtettem a konyhából és egyenesen Niall irányába indultam.
-Niall, most azonnal húzz el innen! - kezdtem máris a kiakadást csakhogy arra nem számítottam hogy a kocsiban ott ülnek a többiek. - Ti is húzzátok el a csíkot innen amíg szépen mondom.
-Ja hogy nálad ez a kedves beszéd? Húzzunk innen Niall. Ez egy hisztis picsa. - mondta azt hiszem Harry.
- Idejössz a házam elé és még becsmérelsz is mellé? Hahaha ez azért elég vicces.
-Harry nyugi. Igazad van idő pocsékolás. Szia. - mondta Niall. Át adta nekem a kávét bepattant a kocsiba és elmentek.
Na jó ez azért már tényleg sok. Ide jön ez az öt selyemhernyó, az egyik kávét hoz nekem, a másik elkezdi mondani hogy egy hülye picsa vagyok, erre az aki kávét hozott meg sem szólal hanem elmegy.. Hát érdekes egy napnak nézek elébe.. Főleg úgy hogy este fellépés. Ezekkel. Megint. Hát ez egy élmény lesz. Visszamentem a házba elfeküdtem a kanapén és nekiálltam tévézni. Nagyjából szerintem kb. úgy tudtam ha egy 2 percet nyugodtan feküdni mert csöngetnek. Na gondolom magamban de jó már megint itt van ez a buzi. De nem. Oda megyek az ajtóhoz és ki lép be rajta? Az egyik kiskori barátőm. Akivel azért szakítottam meg a kapcsolatot mert elköltöztek. Ő volt az egyetlen barátnőm. És nagyon hiányzott. Nagyon rég láttam..de most örülök neki:)
-Szia Lola!:)
-Tina? Te vagy az?
-Igen.
-Úr isten. Te hogy? És hogy kerülsz ide? És honnan tudtad hogy itt lakom? És várj már, nem akarsz beljebb jönni?
-De persze ha beengedsz megyek én szívesen.
-Na akkor gyere! - mondtam neki miközben félreálltam az ajtó útjából. Tina beljebb lépett és megállt. - Öhm.. Miért álltál meg?
-Merre kell menni??
-Ohh.. vagy úgy. Egyenesen aztán fel a lépcsőn és balra a második ajtó. - igazítottam útba majd bezártam az ajtót. Szép komótosan mentem Tina után azon gondolkozva hogy, hogy kerül ide és honnan tudta hogy itt lakom. De ezt is mindjárt meg fogom tudni. Fölértem a szobámba bementem és látom hogy Tina semmit sem változott. Úgyan úgy otthon érzi magát. Levágta magát a fotelembe és tévézik. Nem csalódtam.
-Szóval Tina hogy kerülsz ide?
-Hát úgy volt hogy még két évig kint maradok a szüleimmel Amerikában de mivel betöltöttem a 18-at azt mondták hogy ha nem akarok kint maradni akkor nyugodtan hazajöhetek csak szerezzek szállást. Nos szállást már találtam. Egy elég lepukkant hotel szoba. De én tök jól el vagyok ott szóval jó az. És találkoztam a nénikéddel sétálás közben. És ő mondta hogy ha van kedvem valamikor ugorjak be.
-Uh..az igen..szóval az a némber még jót is tud velem tenni? Jó tudni. Amúgy meg ne szórakozz költözz ide! Úgyis régen találkoztunk már.. És olyan magányos voltam. Rossz kedvű ami persze most sem fog változni de talán egy kicsivel lehetnék én is boldogabb és nem csak idiótákkal lennék körülvéve mint például az a Niel gyerek..
-Mármint Niall? Niall a One Direction-ből? - akadt el a szava.
-Asszem az. Mit tudom én. - röhögtem el magam.
-Úristeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen!!!!!!!!!! - síkított mellettem.
-Ennyire örülsz hogy itt lakhatsz?
-Ö nem. Hanem Niall..az 1D-ből. Ismered őket? - visított tovább.
-Először is kapd be. - nevettem. - Másodszor is igen ismerem őket. Velük kell énekelnem. Sajnos. Utálom őket.
-Te megvesztél??? Hogy lehet őket utálni?
-Szivem én kit nem utálok? Most komolyan. - tettem fel eme csodálatos költői kérdést.
-Najó ez jogos.. És énekelni? Énekelsz? - csillant fel a szeme.
-Igen. Ma is lesz például fellépésem azzal az 5 bájgúnárral. - mondtam kellőképpen unottan. - Ha gondolod miután átcuccoltál hozzánk el is jöhetnél velem.
-Oké! Még szép hogy elmegyek de akkor siessünk kérlek...Gyorsan ide akarok költözni.. Na meg persze találkozni a férjeimmel. - visítozta miközben ugrált a szobámban. Ezt a jelenetet követően átöltöztem. Jó elegáns fekete szaggatott farmerba és egy mély kivágású pólóba egy szegecses bakanccsal. És elindultunk Tina hotel szobájához. Tina úgy nézett ki mellettem mint egy sétáló vattacukor. Haja eper koktél színű ehhez társult még a pink szoknya és cuki rózsaszín magassarkú ahogy ő mondaná. Hát igen ég és föld vagyunk de épp ezért imádjuk egymást. Elértünk a hotel szobához hívtunk egy taxit és kb. 2-3 fordulóval áthoztunk minden cuccot és immáron nálunk lakik az én egyetlen és egyben a legeslegjobb barátosném.

4.rész

Mikor hazaértem rossz érzés fogott el. Elgondolkodtatott amit ezek 5-en összehordtak. De komolyan. Elgondolkoztam. Attól még hogy rossz életem van (ez enyhe kifejezés) attól még nem feltétlenül kéne ilyennek lennem. Furcsa. Asszem nagyon önző ember lehetek. Nekem rossz és azért úgy vagyok vele hogy akkor másoknak is legyen az. Nemértem magam. Jót akarnak nekem. Lehetnének a barátaim de én köcsög vagyok. Nembaj. Nem érdekel. Nem kellenek barátok. Ők is csak itthagynának. Miközben ezen gondolkoztam elkezdtem énekelni. Befejeztem a dalt és úgy voltam vele hogy nekem mára ennyi szar dolog és ennyi gondolkozás elég volt. Elmentem fürdeni és lefeküdtem.
-Lol Kicsim.<3 Annyira szeretlek:) - mondta Niall.
-Mivan? Hogy kerülsz te ide? mi az isten? - kérdeztem.
-Ez csak egy álom.. Beleférkőzök az álmaidba..
*felriadás*
Mi a szar? Hogy kerül ez az álmomba. 0:00 van és én arra keltem hogy Niall benne van az álmomban. Nem is akárhogy. Hogy került ez oda? Mi a szar? Mind1. Nem érdekel Niall. Inkább alszom.
Reggel mikor fölébredtem elmentem a fürdőbe megcsináltam a szokásos teendőimet és mikor végeztem lementem reggelizni. Furcsa volt mert a reggelim ki volt rakva az asztalra de a nagynéném sehol. Csak egy kis lapocskát találtam. A kíváncsiságom miatt egyből el is olvastam.
"Kedves Lol!"
Na drágaságom hogy tetszett az álmod? Ugye milyen jó világ lenne így? Ha boldog lennél és hagynád hogy szeresselek? Hagyd az embereknek hogy szeressenek. Neked is szükséged van rá mint mindenki másnak a világon. UI.: Nézz ki az ablakon.
Odamentem az ablakhoz és ott állt. Már megint. Kávéval a kezében. Ha ezt is rámönti esküszöm kiherélem. De csak pár kérdésem van.
1. Honnan tudja ez az álmomat?
2. Honnan tudja hol lakom?
3. Hogy jutott be?
4. Miért nem tud békén hagyni?

3.rész

Befejeztem az éneklést és mikor jöttem volna le a lépcsőn Niall vagy ki a rák áhh mindegy istense tudja, nekem jött és leestem a lépcsőn.
-A halálom mostmár. Nem tudsz békén hagyni? - ordítottam.
-Bocs...
-Nem nem bocs. Mindig miattad van valami. Reggel leöntesz kávéval aztán elkezdesz ölelgetni mint egy idóta most meg lelöksz a lépcsőröl ami megjegyzem nagyon fáj és vérzik a térdem. - ordítottam még mindig és megint megpofoztam volna de ő elkapta a kezem magához rántott és megcsókolt. Azonnal ellöktem volna magamtól de szorosan fogta a kezem ezért nem maradt más választásom mint rátaposni a lábára.(#ilovetűsarkú) Rátapostam a lábára mire ő fájdalmasan felkiáltott.
-Normális vagy? - ordított ő is.
-Miért is? - vigyorogtam rá önelégülten.
-Én megcsókollak te meg beleszúrod azokat a sarkakat a lábamba?
-Ki kérte hogy csókolj meg? Nem tudom feltűnt-e de eléggé unszimpatikus vagy nekem barátom. - veregettem válba és röhögtem azon a fájdalmas arckifejezésen.
-Miért vagy ilyen gonosz?
-Nem tudsz rólam semmit. Nem tudod hogy miért vagyok ilyen. Semmitse tudsz. Attól még hogy neked ilyen habos babos dejó minden életed van nekem nincs. Én utálom az életemet utálom az embereket és utálom ha olyanok másznak rám akik kávéval öntenek le meg lelöknek a lépcsőn. Még mindig vérzik a térdem a rohadt életbe. - ordítottam.
-Tessék. - mutatott felém egy zsepit a göndör.
-Kösz. - vetettem oda neki.
-Lehetnél kicsit kedvesebb is velünk. Nem ártottunk neked semmit. - mondta a fekete hajú barna szemű srác.
-Ja ti lehet nem de ez a szőke ficsúr haverotok annál többet. És bocs de nem kérek a társaságotokból.
-Hahaha.. Pedig muszáj lesz, velünk dolgozol. - nevetett egy répát(?) rágcsáló srác.
-Hidd el ha tudom hogy itt ez a szőke meg a hülye haverjai. Igen ti. akkor tuti hogy nem ide jövök dolgozni..-mondtam és távozni akartam de egy majdnem kopasz barna szemű srác oda szólt.
-De nem is ismersz minket. - és azzal távoztak a teremből. Igen ők és nem én. Pedig én akartam. Hahh. Lehet jobb ez a nap?

2.rész

Már egy ideje otthon voltam mikor megkaptam a levelet amire már nagyon vártam. Ugye én a zenének élek ezért jelentkeztem egy ének tanárhoz. Megkaptam a levelet miszerint NEM válalja hogy tanítson. Mivan? Most szórakoztok velem? Így is elég szar a napom erre jön még egy "csodálatos" hír. Nem hiszem el, bár mire számítottam? Az én életem mindig is kudarcok sorozata volt. Nembaj a zenét akkor sem fogom feladni ha egymás után 100x utasítanak el, mert a zene az életem.

Elegem van. Utálom ezt az életet. Ilyen gondolatok közepette felmentem a netre megnézni hogy milyen kávézókba esetleg szórakozó helyekre vagy mittudom én hogy hova keresnek élőzenét. Legnagyobb örömömre (semmi mosoly de azért örültem) találtam egy pizzériát ahol egy banda úgy nevezett One Direction énekel és hogy melléjük keresnek még egy solo énekesnőt. Asszem én tökéletes lennék erre a melóra szóval egyből hívtam a pizzéria számát és mondtam hogy én szeretnék jelentkezni az állásra. 

-Jólvan kisasszony akkor ma este 7-re legyen itt a pizzériában. - mondta egy kedvesnek tűnő hang a telefonba.

-Rendben köszönöm. Viszlát. - mondtam komoran és letettem a telefont.

6 óra körül elkezdtem készülődni mert hát mégse mehetek kávéval leöntött cuccban énekelni. Csak egy kérdésem van magamhoz. Miért nem öltöztem még át? Na mind1 hülye vagyok életkedv nélkül. Nembaj szeretem ezt a világot (pff. kicsit sem-.-) Na szóval elkészültem fél óra alatt és fél 7-kor elindultam. Nagyon pontos vagyok mert pont egészre beestem a pizzériába. Le beszéltem a főnökkel hogy miután a banda lenyomta ezt a számot én jövök. Tökjó. A fiúk lejöttek a színpadról de mivel háttal álltam nem tudom kik azok. A főnök éppen konferált fel mikor egy emberke mögémjött hátulról átkarolt és megszólalt.

-Hello Gyönyörűm. Mostmár nincs kávé illatod..

-Fú bazdmeg először is nagyon gyorsan engedj el. Másodszor is ne hívj gyönyörűmnek. Harmadszor pedig... - és levágtam neki egy pofont. Elengedett én meg mentem fel énekelni. Asszem ahoz képest hogy full ideg vagyok jó teljesítményt nyújtottam.

1.rész

-Lola kelj fel. - hallottam meg az én édes drága utálatos nagynéném hangját.

-Hagyál már békén. Akkor alszom amikor akarok. - mondtam majd magamra húztam a takarót és belenyomtam a fejembe a párnám.

Na tehát had meséljek magamról egy kicsit. Szóval a nevem Lola Sparks. A családom a nagynénémből áll. Anyám már kiskoromban elhagyott apám meg 3 éves koromban meghalt. Testvérem nincs. A nagynéném utál engem és csak az örökség miatt "vigyáz" rám. Barátaim szint úgy nincsenek mert magántanuló vagyok. Ja és a legeslegfontosabb UTÁLOK élni. Az egyetlen ami miatt még most is élek az a zene. Zenélni imádok, ha nem lenne zene én már rég öngyilkos lettem volna. Komolyan mi értelme így élni? Se barátom, se családom és konkrétan életem se lenne ha nem zenélhetnék. Ennyit rólam. 

11-kor felkeltem elmentem zuhanyozni felöltöztem és mivel Londonban lakom ahol mindig esik az eső (hála az égnek, komolyan milyen irritáló lehet folytonos napsütésre kellni. a napsütés azoknak jó akik boldogok én nem, szóval nekem tökéletes az eső a felhők és a hideg) ezért úgy döntöttem elmegyek iszok egy kávét. Körübelül 15 perc alatt ott voltam a kávézóba. Oda mentem a pulthoz (dejó egy egyfolytában vigyorgó csaj volt-.- mit van ennyi oka az embereknek folyamatosan vigyorogni? tiszta gáz.) kikértem a kávémat és leültem a legeldugottabb helyre. A csaj intett hogy kész a kávém én elmentem érte elvettem mentem volna vissza a helymre de egy (tipikus ficsúr) szőke gyerek nekem jött én meg magamra öntöttem az egészet.

-Mi a faszomat csinálsz te seggfej? - kezdtem el ordibálni.

-Bocsánat én nem láttalak..  - kezdett el szabadkozni.

-Ja, mondjuk nem ártana felnézni néha abból a kibaszott telefonból. - beszéltem már normál hangerővel. Elővettem egy zsepit és elkezdtem magam törölgetni..

-Had segítsek. - mondtam és elkezdte törölgetni rólam a kávét mire én nagyon kiakadtam.

-Ne érj hozzám kis köcsög. Elég volt annyi hogy miattad tiszta kávé vagyok. A soha viszont nem látásra. - ordítottam vele és távoztam.

-Szerintem még fogsz látni. Niall, Niall Horan. Keress rá neten. - hátra néztem és okádni tudtam volna attól az önelégült vigyortól. 

-Remek ez a nap is fantasztikusan kezdődik. - gondoltam magamban és tiszta kávésan, idegesen és semmi életkedvvel (jó az máskor sincs.) battyogtam hazafelé.