3.rész

Befejeztem az éneklést és mikor jöttem volna le a lépcsőn Niall vagy ki a rák áhh mindegy istense tudja, nekem jött és leestem a lépcsőn.
-A halálom mostmár. Nem tudsz békén hagyni? - ordítottam.
-Bocs...
-Nem nem bocs. Mindig miattad van valami. Reggel leöntesz kávéval aztán elkezdesz ölelgetni mint egy idóta most meg lelöksz a lépcsőröl ami megjegyzem nagyon fáj és vérzik a térdem. - ordítottam még mindig és megint megpofoztam volna de ő elkapta a kezem magához rántott és megcsókolt. Azonnal ellöktem volna magamtól de szorosan fogta a kezem ezért nem maradt más választásom mint rátaposni a lábára.(#ilovetűsarkú) Rátapostam a lábára mire ő fájdalmasan felkiáltott.
-Normális vagy? - ordított ő is.
-Miért is? - vigyorogtam rá önelégülten.
-Én megcsókollak te meg beleszúrod azokat a sarkakat a lábamba?
-Ki kérte hogy csókolj meg? Nem tudom feltűnt-e de eléggé unszimpatikus vagy nekem barátom. - veregettem válba és röhögtem azon a fájdalmas arckifejezésen.
-Miért vagy ilyen gonosz?
-Nem tudsz rólam semmit. Nem tudod hogy miért vagyok ilyen. Semmitse tudsz. Attól még hogy neked ilyen habos babos dejó minden életed van nekem nincs. Én utálom az életemet utálom az embereket és utálom ha olyanok másznak rám akik kávéval öntenek le meg lelöknek a lépcsőn. Még mindig vérzik a térdem a rohadt életbe. - ordítottam.
-Tessék. - mutatott felém egy zsepit a göndör.
-Kösz. - vetettem oda neki.
-Lehetnél kicsit kedvesebb is velünk. Nem ártottunk neked semmit. - mondta a fekete hajú barna szemű srác.
-Ja ti lehet nem de ez a szőke ficsúr haverotok annál többet. És bocs de nem kérek a társaságotokból.
-Hahaha.. Pedig muszáj lesz, velünk dolgozol. - nevetett egy répát(?) rágcsáló srác.
-Hidd el ha tudom hogy itt ez a szőke meg a hülye haverjai. Igen ti. akkor tuti hogy nem ide jövök dolgozni..-mondtam és távozni akartam de egy majdnem kopasz barna szemű srác oda szólt.
-De nem is ismersz minket. - és azzal távoztak a teremből. Igen ők és nem én. Pedig én akartam. Hahh. Lehet jobb ez a nap?