8. rész

*Niall szemszöge*
Futottam. Fogalmam sincs hogy merre. Egyetlen egy célom volt, megtalálni Lolt. Elképzelésem sincs merre lehet. Kerestem a lakásán, néztem a London Eye-nál, felhívtam Tinát hogy nem ment-e vissza, de semmi. Senki nem látta. Kezdtem feladni. Szomorúan battyogtam London utcáin azon gondolkozva vajon hol lehet és azon imádkozva hogy ne tegyen semmi olyat amit még később megbán. Igazából fogalmam sincs hogy miért törődöm vele annyira. Nem is ismerem. Annyit tudok róla, hogy milyen volt a múltja. Azon kívül semmit sem tudok róla, mégis minden vágyam az hogy a karjaimban tartsam és elmondhassam neki hogy szeretem. Dehát..ez sohasem fog összejönni. Utál engem. Ezt minimum annyira nem értem, mint az hogy én hogy szerethetem őt mikor nem tudok róla semmit. Hiszen ő sem tud rólam semmit mégis utál. És nem csak engem, hanem az egész bandát. Gondolatmenetemből az ébresztett föl hogy megláttam. Megláttam őt egy elhagyott játszótéren. Sötétségben. Ott ült a hintában és zokogott. Nekem meg majd a szívem szakadt meg a látványtól. Oda rohantam hozzá és szorosan magamhoz szorítottam.
-Hagyj már békén. Mit nem értesz azon hogy nem vagyok rád kíváncsi? Miért nem tudsz végre békén hagyni? Eressz már el te seggfej. - kiabált. Mindezek ellenére szorosabban öleltem.
-Nem! Nem foglak elengedni. Tudom hogy pontosan most van a legnagyobb szükséged a szeretetre.. Nem foglak itt hagyni. - föl nézett rám, szipogott.. Nagyon fájt a látvány. Megtörölte a szemét majd rám nézett. Tekintetem az övébe fúrtam ő meg csak nézett rám. Könnyes szemekkel folyamatosan nézett. Emelte a kezét én meg azt hittem hogy meg akar megint pofozni, de nem tette. Rátette bársonyos kezét az arcomra. Megsimította majd közelebb hajolt. Az ajka a fülemhez ért.
-Köszönöm. - suttogta a fülembe. Kirázott a hideg. Selymes hangja kényeztetett. Ismét rám nézett gyönyörű kékeszöld szemeivel. És megint csak nézett. Fogalmam sem volt hogy mit kéne tennem. Szívem szerint megcsókoltam volna. Kezét arcomról a tarkómra tette. Közelebb húzott...
*Lola szemszöge*
Fogalmam sem volt miért teszem. De olyat éreztem amit még soha. Vágyat. Közelebb húztam magamhoz majd ajkaimat szorosan az övére tapasztottam.

7. rész

*Tina szemszöge*
-Öhm.. amúgy nem lenne kedved/kedvetek eljönni velünk egy buliba? - kérdezte Harry.
-Úristen! Dehogynem. Lol nem érdekel hogy utálod őket, de jössz. Leszarom nincs kifogás. - mondtam Lolnak.
-Lol? Én is így szólítottalak egyszer Lola. - mondta Niall.
-Hahah. De ő a barátnőm. Neki minden joga megvan rá. Te meg egy kis seggfej vagy. - vágta hozzá Lol.
-Lola! Állítsd le magad. - mondta Liam.
-Ok. Csá. Leléptem. Tina te menj bulizni ezzel az öt nem is tudom micsodával de rám ne számíts. Ismétlem csá! - mondta és elhúzott.
-Sajnálom hogy így viselkedik veletek. - mondtam.
-Áhh. Megszoktuk. Egy hárpia. Kit érdekel? - mondta Harry és átölelte a vállam. Azonnal ledobtam magamról a kezét és felcsattantam.
-Mi az hogy egy hárpia? Semmit se tudsz róla. Hogy mered hárpiának nevezni. Nem tudod miért ilyen.
-Nyugi Tina.. - ölelt meg megint. Kicsit lehiggadtam Harry érintésétől de ugyan akkor dühös is voltam rá hogy ilyet mert mondani a barátnőmre. - Akkor meséld el hogy mi történ vele.
-Ez egy nagyon hosszú történet. - mondtam.
-Nem baj. Mi szeretnénk tudni. - mondta Louis és Zayn egyszerre.
-Hát jó. Szóval az egész eleve azzal kezdődött hogy őt nem is akarták. A hülye anyja egy részeg drogos volt aki ott is hagyta őket szóval az apukája egyedül nevelte őt. De úgy kb. 5 éves korában kiderült hogy az apjának tüdő rákja van. Ebbe kb. egy fél évvel később bele is halt. Szóval úgy nézett ki hogy nincs senkije. Teljesen magába fordult. Az apja írt egy végrendelet amiben az áll hogy minden vagyonát ráhagyja. Azt követően hogy Lola megkapta ezt a levelet pár nappal később felbukkant a nénikéje. Lola tudta hogy csak a pénz kell neki, igazából esze ágában sincs vigyázni rá vagy esze ágában sincs szeretni. Neki csak a pénz kell. De mivel kiskórú ezért a nénikéje lett a gyámja. Azóta vele él. Hát röviden ennyi lenne. - meséltem el az egészet történetet.
-Úr Isten. Ez szörnyű. - reagált először is Liam.
-Akkor értem miért ilyen ellenséges. Uram atyám. Istenem de lelkiismeret furdalásom van hogy azt mondtam rá hogy hárpia. Bocsánatot kell kérnem tőle. - mondta Harry.
-Hát erre nem tudok mit reagálni. - mondta Zayn.
-Mindent értek. Senkisem érdemli azt meg amit átélt ez a szegény lány. Ezt egy felnőtnek is nehéz lenne feldolgozni. De ő. Ő 5 éves kora óta ezzel él. Ő egy igazi harcos. És erre én már tényleg nem tudok jobb szót. - mondta Louis.
-Megkeresem. Utána megyek. Beszélek vele. - idegeskedett Niall. - Kell valaki aki megérti akiek elmondhatja.. Muszáj utána mennem.
-Niall ne me... - nem tudtam befejezni a mondatot mert mielőtt végig mondtam volna felpattant és ki futott a pizzériából. Senkisem tudja hogy hova.. talán még ő se tudja. Csak futott. Remélem megtalálja. És sikerül beszélnie vele. Mert akinek igazán sikerülhet hogy megtöri Lola szívén a jeget az Niall.

6. rész

Az egész délutánunk arra ment el hogy Tina elmesélte milyen volt Amerikában. Elmesélte hogy milyen gyönyörű helyen laktak, hogy milyen szép napsütés volt mindig és hogy mennyire rossz most neki hogy London ilyen sötét és borús. Én ennek különösebben inkább örülök mert mint mondtam, én utálom a napot, a jó kedvet. Nekem semmi okom rá. Ezzel szemben viszont drága barátnőmnek minden oka megvan a boldogságra szóval neki ez rettenetes hogy itt folyton esik. Sokan kérdezték (tőle. Velem nem beszélnek az emberek, hála a jó égnek teszem hozzá) hogy hogy jövünk ki ilyen jól holott annyira különbözünk. Hát mindig is jó hatással volt rám ez a lány. Át ragadt rám mindig a jó kedve. Fogalmam sincs hogy csinálta de a jelenlétében nekem is mindig muszáj volt mosolyognom.
-Loooooooooooooooooooooool! - kiabált a barátnőm.
-Mivaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan már cseszd meg? - röhögtem. (ritka esemény)
-Úristen.. te.. te nevetsz!
-Na nem mondod bazd? - röhögtem ki megint.
-Jó van na. - tettetett szomorúságot.
-Na tezsvírem a lényeget. Szóval, mi van? - kérdeztem barátságosan.
-Mikor megyünk a pizzériába? - kérdezte csillogó szemekkel.
-Baszki.. Mennyi az idő??? - pánikoltam.
-7 óra.
-Úristen.. Siess hozd a cuccod.. késésben vagyunk. - visítoztam.
-Úristeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen*o* pár perc és találkozok a férjeimmel C: - visítozott.
-Úristeeeeeeeen.. pár perc és találkozok öt selyemhernyóval-.-
Erre a mondatomra Tina csak fintorgott egyet. Kb. 5 perc után el is tudtunk indulni. Úgy 10 perc késéssel oda is értünk a pizzériához. Kiszálltunk a kocsiból és láttam. Felismertem a kocsiját. Tudtam hogy itt van ez az seggfej. Már most fantasztikusan indul a dolog mert a barátnőm elkezdett vinnyogni hogy fényképezzem le a szőkének a kocsijával. Tipikus ő. Neki le sem lehetett vakarni a vigyort a képéről én meg olyan voltam mint egy élő halott. Tipikusan sápadt, szőke giga nagyra feketével kihúzott szemmel. Befejezte a visítozást megcsináltam a képet és futottunk be. Mikor beértünk már javában ment a fiúk műsora. A barátnőm itt megállt és nézte a koncertet. Én eközben sprinteltem be a főnökhöz.
-Lola. Késett. De mivel ez az első alkalom ezért eltekintek e mellet. Siessen mindjárt maga jön.
-Rendben. Köszönöm.
Készültem a műsoromra mert most egy teljesen más jellegű zenét fogok előadni. Ez kedves lesz. Barátságos. Mondjuk nem véletlen hisz a barátnőmnek küldöm. Lementek azok a bizar élőlények a színpadról (hála az égnek másik oldalt mentek le) és fölmentem.
-Jó estét mindenkinek! Ezt a dalt az én kedves barátnőmnek küldöm. Tina, fogadd szeretettel.
*taps,taps* És elkezdtem. Mikor befejeztem állva tapsolt mindenki és nekem egyből barátnőmre terelődött a figyelmem. Könnyezett. Intettem neki egyet. Mosolya kiszélesedett (cuki fogszabis) és elkezdett felém sprintelni. Fölért a színpadra és a nyakamba ugrott.(szó szerint.xd szóval nagyot estünk) Mindenki tapsolt és mi lementünk a színpadról.
*Tina szemszöge*
Mikor meghallottam az első hangokat már tudtam hogy melyik ez a dal. Még 8 évesen írta nekem. Olyan büszke voltam rá. Befejezte én meg egyenesen a nyakába ugrottam. Elég nagyot is estünk utána de no problem mert röhögésben törtünk ki. Lementünk a színpadról és bementünk az öltözőbe. Lehetne ennél még jobb ez a nap? Találkoztam a legjobb barátnőmmel, hozzáköltöztem, énekelt nekem egy dalt, fotózkodtam Niall kocsijával. És a válasz lehet. Teljes életnagyságban ott voltak. Mind az öten. Tökéletes külsővel. Szenzációs koncertet maguk után hagyva.
-Nagyon jó voltál Lola.- dicsérték Lolát.
-Jó jó ok. Ne jó pogizzatok. Nem érdekel. A lényeg hogy Tina nagy rajongótok. Vele legyetek "cukikák" ne velem.
-Szia Gyönyörűm! - szólalt meg Harry én meg profin vigyorogtam mint valami idióta.
-Öhmm.. Hello. - túrtam szégyenlősen a hajamba.
-Adsz Niall bácsinak egy ölelést?

 - pattant mellém Niall.

Megöleltem. Sőt még puszit is kaptam tőle. Asszem ma nem nagyon fogok aludni. Ahwwwww*o*