4.rész

Mikor hazaértem rossz érzés fogott el. Elgondolkodtatott amit ezek 5-en összehordtak. De komolyan. Elgondolkoztam. Attól még hogy rossz életem van (ez enyhe kifejezés) attól még nem feltétlenül kéne ilyennek lennem. Furcsa. Asszem nagyon önző ember lehetek. Nekem rossz és azért úgy vagyok vele hogy akkor másoknak is legyen az. Nemértem magam. Jót akarnak nekem. Lehetnének a barátaim de én köcsög vagyok. Nembaj. Nem érdekel. Nem kellenek barátok. Ők is csak itthagynának. Miközben ezen gondolkoztam elkezdtem énekelni. Befejeztem a dalt és úgy voltam vele hogy nekem mára ennyi szar dolog és ennyi gondolkozás elég volt. Elmentem fürdeni és lefeküdtem.
-Lol Kicsim.<3 Annyira szeretlek:) - mondta Niall.
-Mivan? Hogy kerülsz te ide? mi az isten? - kérdeztem.
-Ez csak egy álom.. Beleférkőzök az álmaidba..
*felriadás*
Mi a szar? Hogy kerül ez az álmomba. 0:00 van és én arra keltem hogy Niall benne van az álmomban. Nem is akárhogy. Hogy került ez oda? Mi a szar? Mind1. Nem érdekel Niall. Inkább alszom.
Reggel mikor fölébredtem elmentem a fürdőbe megcsináltam a szokásos teendőimet és mikor végeztem lementem reggelizni. Furcsa volt mert a reggelim ki volt rakva az asztalra de a nagynéném sehol. Csak egy kis lapocskát találtam. A kíváncsiságom miatt egyből el is olvastam.
"Kedves Lol!"
Na drágaságom hogy tetszett az álmod? Ugye milyen jó világ lenne így? Ha boldog lennél és hagynád hogy szeresselek? Hagyd az embereknek hogy szeressenek. Neked is szükséged van rá mint mindenki másnak a világon. UI.: Nézz ki az ablakon.
Odamentem az ablakhoz és ott állt. Már megint. Kávéval a kezében. Ha ezt is rámönti esküszöm kiherélem. De csak pár kérdésem van.
1. Honnan tudja ez az álmomat?
2. Honnan tudja hol lakom?
3. Hogy jutott be?
4. Miért nem tud békén hagyni?

3.rész

Befejeztem az éneklést és mikor jöttem volna le a lépcsőn Niall vagy ki a rák áhh mindegy istense tudja, nekem jött és leestem a lépcsőn.
-A halálom mostmár. Nem tudsz békén hagyni? - ordítottam.
-Bocs...
-Nem nem bocs. Mindig miattad van valami. Reggel leöntesz kávéval aztán elkezdesz ölelgetni mint egy idóta most meg lelöksz a lépcsőröl ami megjegyzem nagyon fáj és vérzik a térdem. - ordítottam még mindig és megint megpofoztam volna de ő elkapta a kezem magához rántott és megcsókolt. Azonnal ellöktem volna magamtól de szorosan fogta a kezem ezért nem maradt más választásom mint rátaposni a lábára.(#ilovetűsarkú) Rátapostam a lábára mire ő fájdalmasan felkiáltott.
-Normális vagy? - ordított ő is.
-Miért is? - vigyorogtam rá önelégülten.
-Én megcsókollak te meg beleszúrod azokat a sarkakat a lábamba?
-Ki kérte hogy csókolj meg? Nem tudom feltűnt-e de eléggé unszimpatikus vagy nekem barátom. - veregettem válba és röhögtem azon a fájdalmas arckifejezésen.
-Miért vagy ilyen gonosz?
-Nem tudsz rólam semmit. Nem tudod hogy miért vagyok ilyen. Semmitse tudsz. Attól még hogy neked ilyen habos babos dejó minden életed van nekem nincs. Én utálom az életemet utálom az embereket és utálom ha olyanok másznak rám akik kávéval öntenek le meg lelöknek a lépcsőn. Még mindig vérzik a térdem a rohadt életbe. - ordítottam.
-Tessék. - mutatott felém egy zsepit a göndör.
-Kösz. - vetettem oda neki.
-Lehetnél kicsit kedvesebb is velünk. Nem ártottunk neked semmit. - mondta a fekete hajú barna szemű srác.
-Ja ti lehet nem de ez a szőke ficsúr haverotok annál többet. És bocs de nem kérek a társaságotokból.
-Hahaha.. Pedig muszáj lesz, velünk dolgozol. - nevetett egy répát(?) rágcsáló srác.
-Hidd el ha tudom hogy itt ez a szőke meg a hülye haverjai. Igen ti. akkor tuti hogy nem ide jövök dolgozni..-mondtam és távozni akartam de egy majdnem kopasz barna szemű srác oda szólt.
-De nem is ismersz minket. - és azzal távoztak a teremből. Igen ők és nem én. Pedig én akartam. Hahh. Lehet jobb ez a nap?

2.rész

Már egy ideje otthon voltam mikor megkaptam a levelet amire már nagyon vártam. Ugye én a zenének élek ezért jelentkeztem egy ének tanárhoz. Megkaptam a levelet miszerint NEM válalja hogy tanítson. Mivan? Most szórakoztok velem? Így is elég szar a napom erre jön még egy "csodálatos" hír. Nem hiszem el, bár mire számítottam? Az én életem mindig is kudarcok sorozata volt. Nembaj a zenét akkor sem fogom feladni ha egymás után 100x utasítanak el, mert a zene az életem.

Elegem van. Utálom ezt az életet. Ilyen gondolatok közepette felmentem a netre megnézni hogy milyen kávézókba esetleg szórakozó helyekre vagy mittudom én hogy hova keresnek élőzenét. Legnagyobb örömömre (semmi mosoly de azért örültem) találtam egy pizzériát ahol egy banda úgy nevezett One Direction énekel és hogy melléjük keresnek még egy solo énekesnőt. Asszem én tökéletes lennék erre a melóra szóval egyből hívtam a pizzéria számát és mondtam hogy én szeretnék jelentkezni az állásra. 

-Jólvan kisasszony akkor ma este 7-re legyen itt a pizzériában. - mondta egy kedvesnek tűnő hang a telefonba.

-Rendben köszönöm. Viszlát. - mondtam komoran és letettem a telefont.

6 óra körül elkezdtem készülődni mert hát mégse mehetek kávéval leöntött cuccban énekelni. Csak egy kérdésem van magamhoz. Miért nem öltöztem még át? Na mind1 hülye vagyok életkedv nélkül. Nembaj szeretem ezt a világot (pff. kicsit sem-.-) Na szóval elkészültem fél óra alatt és fél 7-kor elindultam. Nagyon pontos vagyok mert pont egészre beestem a pizzériába. Le beszéltem a főnökkel hogy miután a banda lenyomta ezt a számot én jövök. Tökjó. A fiúk lejöttek a színpadról de mivel háttal álltam nem tudom kik azok. A főnök éppen konferált fel mikor egy emberke mögémjött hátulról átkarolt és megszólalt.

-Hello Gyönyörűm. Mostmár nincs kávé illatod..

-Fú bazdmeg először is nagyon gyorsan engedj el. Másodszor is ne hívj gyönyörűmnek. Harmadszor pedig... - és levágtam neki egy pofont. Elengedett én meg mentem fel énekelni. Asszem ahoz képest hogy full ideg vagyok jó teljesítményt nyújtottam.

1.rész

-Lola kelj fel. - hallottam meg az én édes drága utálatos nagynéném hangját.

-Hagyál már békén. Akkor alszom amikor akarok. - mondtam majd magamra húztam a takarót és belenyomtam a fejembe a párnám.

Na tehát had meséljek magamról egy kicsit. Szóval a nevem Lola Sparks. A családom a nagynénémből áll. Anyám már kiskoromban elhagyott apám meg 3 éves koromban meghalt. Testvérem nincs. A nagynéném utál engem és csak az örökség miatt "vigyáz" rám. Barátaim szint úgy nincsenek mert magántanuló vagyok. Ja és a legeslegfontosabb UTÁLOK élni. Az egyetlen ami miatt még most is élek az a zene. Zenélni imádok, ha nem lenne zene én már rég öngyilkos lettem volna. Komolyan mi értelme így élni? Se barátom, se családom és konkrétan életem se lenne ha nem zenélhetnék. Ennyit rólam. 

11-kor felkeltem elmentem zuhanyozni felöltöztem és mivel Londonban lakom ahol mindig esik az eső (hála az égnek, komolyan milyen irritáló lehet folytonos napsütésre kellni. a napsütés azoknak jó akik boldogok én nem, szóval nekem tökéletes az eső a felhők és a hideg) ezért úgy döntöttem elmegyek iszok egy kávét. Körübelül 15 perc alatt ott voltam a kávézóba. Oda mentem a pulthoz (dejó egy egyfolytában vigyorgó csaj volt-.- mit van ennyi oka az embereknek folyamatosan vigyorogni? tiszta gáz.) kikértem a kávémat és leültem a legeldugottabb helyre. A csaj intett hogy kész a kávém én elmentem érte elvettem mentem volna vissza a helymre de egy (tipikus ficsúr) szőke gyerek nekem jött én meg magamra öntöttem az egészet.

-Mi a faszomat csinálsz te seggfej? - kezdtem el ordibálni.

-Bocsánat én nem láttalak..  - kezdett el szabadkozni.

-Ja, mondjuk nem ártana felnézni néha abból a kibaszott telefonból. - beszéltem már normál hangerővel. Elővettem egy zsepit és elkezdtem magam törölgetni..

-Had segítsek. - mondtam és elkezdte törölgetni rólam a kávét mire én nagyon kiakadtam.

-Ne érj hozzám kis köcsög. Elég volt annyi hogy miattad tiszta kávé vagyok. A soha viszont nem látásra. - ordítottam vele és távoztam.

-Szerintem még fogsz látni. Niall, Niall Horan. Keress rá neten. - hátra néztem és okádni tudtam volna attól az önelégült vigyortól. 

-Remek ez a nap is fantasztikusan kezdődik. - gondoltam magamban és tiszta kávésan, idegesen és semmi életkedvvel (jó az máskor sincs.) battyogtam hazafelé.