2.rész

Már egy ideje otthon voltam mikor megkaptam a levelet amire már nagyon vártam. Ugye én a zenének élek ezért jelentkeztem egy ének tanárhoz. Megkaptam a levelet miszerint NEM válalja hogy tanítson. Mivan? Most szórakoztok velem? Így is elég szar a napom erre jön még egy "csodálatos" hír. Nem hiszem el, bár mire számítottam? Az én életem mindig is kudarcok sorozata volt. Nembaj a zenét akkor sem fogom feladni ha egymás után 100x utasítanak el, mert a zene az életem.

Elegem van. Utálom ezt az életet. Ilyen gondolatok közepette felmentem a netre megnézni hogy milyen kávézókba esetleg szórakozó helyekre vagy mittudom én hogy hova keresnek élőzenét. Legnagyobb örömömre (semmi mosoly de azért örültem) találtam egy pizzériát ahol egy banda úgy nevezett One Direction énekel és hogy melléjük keresnek még egy solo énekesnőt. Asszem én tökéletes lennék erre a melóra szóval egyből hívtam a pizzéria számát és mondtam hogy én szeretnék jelentkezni az állásra. 

-Jólvan kisasszony akkor ma este 7-re legyen itt a pizzériában. - mondta egy kedvesnek tűnő hang a telefonba.

-Rendben köszönöm. Viszlát. - mondtam komoran és letettem a telefont.

6 óra körül elkezdtem készülődni mert hát mégse mehetek kávéval leöntött cuccban énekelni. Csak egy kérdésem van magamhoz. Miért nem öltöztem még át? Na mind1 hülye vagyok életkedv nélkül. Nembaj szeretem ezt a világot (pff. kicsit sem-.-) Na szóval elkészültem fél óra alatt és fél 7-kor elindultam. Nagyon pontos vagyok mert pont egészre beestem a pizzériába. Le beszéltem a főnökkel hogy miután a banda lenyomta ezt a számot én jövök. Tökjó. A fiúk lejöttek a színpadról de mivel háttal álltam nem tudom kik azok. A főnök éppen konferált fel mikor egy emberke mögémjött hátulról átkarolt és megszólalt.

-Hello Gyönyörűm. Mostmár nincs kávé illatod..

-Fú bazdmeg először is nagyon gyorsan engedj el. Másodszor is ne hívj gyönyörűmnek. Harmadszor pedig... - és levágtam neki egy pofont. Elengedett én meg mentem fel énekelni. Asszem ahoz képest hogy full ideg vagyok jó teljesítményt nyújtottam.

1.rész

-Lola kelj fel. - hallottam meg az én édes drága utálatos nagynéném hangját.

-Hagyál már békén. Akkor alszom amikor akarok. - mondtam majd magamra húztam a takarót és belenyomtam a fejembe a párnám.

Na tehát had meséljek magamról egy kicsit. Szóval a nevem Lola Sparks. A családom a nagynénémből áll. Anyám már kiskoromban elhagyott apám meg 3 éves koromban meghalt. Testvérem nincs. A nagynéném utál engem és csak az örökség miatt "vigyáz" rám. Barátaim szint úgy nincsenek mert magántanuló vagyok. Ja és a legeslegfontosabb UTÁLOK élni. Az egyetlen ami miatt még most is élek az a zene. Zenélni imádok, ha nem lenne zene én már rég öngyilkos lettem volna. Komolyan mi értelme így élni? Se barátom, se családom és konkrétan életem se lenne ha nem zenélhetnék. Ennyit rólam. 

11-kor felkeltem elmentem zuhanyozni felöltöztem és mivel Londonban lakom ahol mindig esik az eső (hála az égnek, komolyan milyen irritáló lehet folytonos napsütésre kellni. a napsütés azoknak jó akik boldogok én nem, szóval nekem tökéletes az eső a felhők és a hideg) ezért úgy döntöttem elmegyek iszok egy kávét. Körübelül 15 perc alatt ott voltam a kávézóba. Oda mentem a pulthoz (dejó egy egyfolytában vigyorgó csaj volt-.- mit van ennyi oka az embereknek folyamatosan vigyorogni? tiszta gáz.) kikértem a kávémat és leültem a legeldugottabb helyre. A csaj intett hogy kész a kávém én elmentem érte elvettem mentem volna vissza a helymre de egy (tipikus ficsúr) szőke gyerek nekem jött én meg magamra öntöttem az egészet.

-Mi a faszomat csinálsz te seggfej? - kezdtem el ordibálni.

-Bocsánat én nem láttalak..  - kezdett el szabadkozni.

-Ja, mondjuk nem ártana felnézni néha abból a kibaszott telefonból. - beszéltem már normál hangerővel. Elővettem egy zsepit és elkezdtem magam törölgetni..

-Had segítsek. - mondtam és elkezdte törölgetni rólam a kávét mire én nagyon kiakadtam.

-Ne érj hozzám kis köcsög. Elég volt annyi hogy miattad tiszta kávé vagyok. A soha viszont nem látásra. - ordítottam vele és távoztam.

-Szerintem még fogsz látni. Niall, Niall Horan. Keress rá neten. - hátra néztem és okádni tudtam volna attól az önelégült vigyortól. 

-Remek ez a nap is fantasztikusan kezdődik. - gondoltam magamban és tiszta kávésan, idegesen és semmi életkedvvel (jó az máskor sincs.) battyogtam hazafelé.